Vajon mit hozhat a jövő…

Üdvözletem!

Sokszor felmerül bennem a kérdés (de komolyan), hogy mit fog az emberek jelenlegi viselkedésmódja eredményezni a jövőben.

Vajon elpusztítja magát teljesen?

Valahogy nekem úgy tűnik, hogy régebben ez lehetséges lett volna, de mostanában úgy látom, hogy az emberei társadalom kezd kettéválni ebből a szempontból (persze lehetnek köztes átmenetek, de azok körvonala nem eléggé éles).

Az egyik fele egyre inkább kezd vonzódni a természethez, és a jövőt az abba az irányba való közeledésben látja (én nagyjából ide tartoznák), ez magával vonná a technika fejlődésének lassulását és sok esetben teljesen más fejlődési irányt (ha valakit igazán érdekel körbetud nézni hogy milyen alternatív technológiák léteznek, vagy esetleg tervezőasztalon vannak  már most is a különböző területekre), a másik a technika további erőszakos fejlesztésében van, és az élettempó további fokozásában (heh, én ezt sem bírom igazán követni, kissé lassan bírok bekapcsolódni az új eseményekbe és talán már szándékosan nem akarom követni az újdonságokat olyan ütemmel mint régebben. Pedig még csak alig egy hónap múlva leszek 19 éves. Mi lesz még itt ), miután a tempót fokozták jöhetnek a különböző “élet megkönnyebbítő” szolgáltatások. Ezeket nem kívánom részletezni mert megint mindenki utánajárhat a kívánja. Ezek szerintem valójában inkább megbonyolítják az életet. Hogy ez mikkel járhat arról rémálmaim lehetnének, de szerencsére nem kísértenek még egyelőre. Úgy érzem, hogy az embereknek még van egy választási esélyük, hogy melyik irányba kívánnak fejlődni.

De nem tudom mit fognak dönteni. Sajnos mint mondtam könnyen lehet, hogy kettő, vagy több részre szakad az emberi tárasalom eszmerendszere.

Én a magam részéről tudom abban az esetben hova állnék, de nem kívánom az emberek szétválását fejlődésben. De úgy érzem a jelenlegi állapot sok ember számára egyre tarthatatlanabb.

Hisz milyen társadalom az ahol az együttérzés teljesen hiányzik és csupán néhány emberben lelhető még fel. De ha valaki együttérzést is tanúsít azzal meg a többi visszaél, így akiben mégis van, az sem mer semmit sem tenni, nehogy visszaéljenek a jóságával.

Sajnos ez egy gonosz körfolyam: nemmersz segíteni mert visszaélnek vele, ugyanis nem tudod, hogy milyen ember is valójában kinek segítenél. Ha az ő lelke is van óly nemes mint annak ki segít akkor viszonzása hála lesz, azonban ha nem akkor a segítség fajtájától és mértékétől függően akár örökre összetörhetik a jótékony embert.

Remélem ez a társadalmi egymás közötti viszony majd rendeződik, és nem azáltal, hogy szétválik az emberek csoportja két ilyen részre, az egyik amely segít és a békét, nyugalmat keresi, a másik amely elvesz erőszakkal, és többnyire a hatalmat hírnevet keresi.

Kívánom a legjobbakat.

Budapest, 2006. 06. 14.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..