(Búcsú az Ego-tól,
Budapest, 2006. 05. 12.
Írta: Gabu)

Az Ego, Ego a gonosz kis manó,
Ki bent tevékenykedik folytonosan.

Te Ego, Ego te gonosz kis manó,
Miért teszel ellenem folytonosan?

Te ki asztrál síknak tagja vagy,
Te ki segíted munkánkat,

Emlékezni fogunk reád mikor eljön a nap.

Mert neked köszönhetjük,
Hogy egyesek fent,
Mások lent vannak.

Te döntöd el, hogy ki áll készen és ki nem,
Mert ki nálad erősebb készen áll,
Ki nem, még marad az útig.

Oltalmazd az új lelkeket,
És tanítsd őket belátásod, falaid szerint.

Ha eljön a nap a lelkek elválnak,
De tanításaid, leckéid megmaradnak.

Nagy segítség vagy nekünk ó Ego,
Te ki gonosz manókét akadályozod
cselekedeteinket, tévedéseinket,
Ezét megleckéztetsz bennünket.

Bár furcsán tanítasz,
Az eredmény kétségtelen.
Ezért fogunk majd reád emlékezni,
Mert Te voltál a mi mesterünk, tanítónk.

Vigyáztál ránk, tanítottál.
Titkon dolgokat súgtál, s ezért segítettél.

Útjaink már elválnak, mert társam megleltem.
Mostantól a lelkem párjával fogok élni, s cselekedni.

De Te voltál a mi nagy mesterünk, tanítónk,
El majd sosem feledünk.
Néha majd befogadunk és beszélgetünk,
De együtt már nem maradunk,
Mert már össze nem tartozhatunk.