Hát… tényleg nem erősségem egy blog vezetése… őszintén nem vagyok az a beszédes típus.. olyan ember vagyok aki csak úgy jelen van… leginkább csak akkor szoktam megszólalni amikor arra okom is van…
Sajnos nem mondhatom (bár talán nem sajnos), hogy sokat töröm magam azon, hogy ide beírjak.. hogy miért? nos nem azért mert nem érdekel.. az ok elsősorban a fontosságban kereshető… bár beismerem, hogy napi 8-9 órát legalább általában a számítógép előtt töltök ha nem megyek sehová (mert nincs elfoglaltságom) mégsem jelent számomra ez az egész semmit… csupán egy eszköz.. egy eszközként gondolok rá, és egy eszközként ütöm el vele az időt… De lényegében ha megszűnne létezni nem zavarna.. nem függök tőle, életemnek valójában nem adja olyan fontos részét ami ne lenne pótolható…
Nem tudom, hogy valójában miért is próbálom magamból kiírni azt amit most ide írok, de azt hiszem, hogy megpróbálom magamból kihozni ezügyben a legtöbbet
Nem fogom hagyni azt, hogy elemésszen lelkem sötétsége… mert valamilyen szinten lelkem sajnos sötét, ugyanis számomra az emberiség nem jelent mást csupán egy állapotot… egy mulandó állapotot, amit leginkább az irigység, kicsinyesség, és vágyak tengere jelent… utálom mindet… egyszerűen nem szeretem ezt az egészet látni, nem vagyok elégedett ilyenkor sem magammal, sem mással, hisz én is olyan vagyok bizonyos szempontból mint ők… ilyenkor meg akarok szűnni létezni… …
Talán nem válik előnyömre, hogy ezen dolgokat leírogatom, de nem érdekel.. most már muszáj vagyok valamilyen szinten kiadni magamból ezeket az érzéseket…
Sokat gondolkodtam már, hogy miért is különbözöm ennyire az “átlagos” emberektől… Majd egyszer elmesélem mire jutottam

Félebe hagytam az írását a postnak más dolgaim miatt, így nem tudom hogy teljesen hol tartottam gondolatmenetben… így most lezárom, és beküldöm

Uff mindenkinek, és legközelebb találkozunk ugyan itt…