Hát… tényleg nem erősségem egy blog vezetése… őszintén nem vagyok az a beszédes típus.. olyan ember vagyok aki csak úgy jelen van… leginkább csak akkor szoktam megszólalni amikor arra okom is van…
Sajnos nem mondhatom (bár talán nem sajnos), hogy sokat töröm magam azon, hogy ide beírjak.. hogy miért? nos nem azért mert nem érdekel.. az ok elsősorban a fontosságban kereshető… bár beismerem, hogy napi 8-9 órát legalább általában a számítógép előtt töltök ha nem megyek sehová (mert nincs elfoglaltságom) mégsem jelent számomra ez az egész semmit… csupán egy eszköz.. egy eszközként gondolok rá, és egy eszközként ütöm el vele az időt… De lényegében ha megszűnne létezni nem zavarna.. nem függök tőle, életemnek valójában nem adja olyan fontos részét ami ne lenne pótolható…
Nem tudom, hogy valójában miért is próbálom magamból kiírni azt amit most ide írok, de azt hiszem, hogy megpróbálom magamból kihozni ezügyben a legtöbbet 
Nem fogom hagyni azt, hogy elemésszen lelkem sötétsége… mert valamilyen szinten lelkem sajnos sötét, ugyanis számomra az emberiség nem jelent mást csupán egy állapotot… egy mulandó állapotot, amit leginkább az irigység, kicsinyesség, és vágyak tengere jelent… utálom mindet… egyszerűen nem szeretem ezt az egészet látni, nem vagyok elégedett ilyenkor sem magammal, sem mással, hisz én is olyan vagyok bizonyos szempontból mint ők… ilyenkor meg akarok szűnni létezni… …
Talán nem válik előnyömre, hogy ezen dolgokat leírogatom, de nem érdekel.. most már muszáj vagyok valamilyen szinten kiadni magamból ezeket az érzéseket…
Sokat gondolkodtam már, hogy miért is különbözöm ennyire az “átlagos” emberektől… Majd egyszer elmesélem mire jutottam
Félebe hagytam az írását a postnak más dolgaim miatt, így nem tudom hogy teljesen hol tartottam gondolatmenetben… így most lezárom, és beküldöm
Uff mindenkinek, és legközelebb találkozunk ugyan itt…
Félreértés ne essék, nem vagyok én annyira “sötét lelkű” mint ahogy azt a bejegyzésben írtam (ez egy nem túl jó hangulatban keletkezett bejegyzés volt.. a’sszem még valamikor júniusban)… időnként csodálom az embereket… de néha tényleg utálom őket.. sokszor a kicsinyességük miatt… de mindig vannak olyanok akik meg tudnak nevettetni ez ügyben pozitív jellemzőikkel…
Sose kell feladni.. talán egyszer megértem az emberek lényegét és mikéntjét… megértem a működésüket.. LoL 😀 …
Talán egyszer elválik, hogy miért és mi miként :), hogy mi a lényeg, és mi a “felesleg” ami nem fontos mindennapjaink során… Nézz ez ügyben magadba, és jöjj rá… más nem tudja neked megmutatni.. csak te találhatod meg a fontosat… azt ami számodra fontos… mindenkinek valamilyen szinten más a fontos.. Találd meg a sajátodat 🙂
Szia!
érdekes… most olvastam el eme bejegyzéseg és saját magad kommentjét :o) bár eredetileg nem ide akartam írni, de nem látok ilyen vendégkönyvet… úgyhogy hát ide kommentálok…
az én sötét napjaimkor is születnek érdekes írások… amiket ha visszanézek párnap múlva akkor teljesen máskép gondolok és leginkább kitörölném az egészet… de hát az is a részem… egyszer így, egyszer úgy…
nem köll feladni… ez néha nehéz nemde? vagy csak nekem? de akkor baj van mert én vagyok az egyedüli aki nem jól csinál vmit :o)
egyéni szerény véleményem az hogy az embereket sose fogod megérteni… {bár az a LoL a végén azt jelzi hogy ezt te is tudod :o) } .. én is próbálkoztam az emberiség megértésén… eddig kevés siekrrel, bár sokmindent értek… azt hiszem… de valahogy ezek is megcáfolhatónak tűnnek 😀 bár erre valahol számítottam :o) a működésekev vmilyen szinten megértheted!! előveszel sok orvosi könyvet, és máris szemeid elé tárul az emberi test működése 😛
ejj most mennem kell… egyes emberek nem akarnak leszállni rólam … majd még íroook :o)