de nem adom fel… keresem a választ… keresem a válaszomat..
keresem mások megoldását, hogy rávezessem őket saját válaszuk megtalálására…
mindig is szerettem volna segíteni másoknak…
és nem pusztán azért mert ez esetleg “divatos”
ezt érzem… érezném helyesnek… így szeretnék cselekedni…
..de a társadalom rabja vagyok… én is csak eszetlen zombiként megyek előre mással nem törődve…
..miért?!
…Miért nem tudok segíteni?! … Miért akarok, és miért nem teszek semmit?! …
..bennem van a hiba… vagy a társadalmi elvárásokban amiknek meg akarok (ha tudat alatt is) felelni?!
sose értettem… de azt hiszem kezdem átlátni…
…sose érdekelt látszólag engem mások rólam alkotott véleménye…
de valójában belül nagyon is számított…
..az a “kegyetlen” és “érzelemmentes” külső csak egy álarc… ami egy teljesen más jellemet takar mint ami…
igyekeztem megfelelni mindig mindenkinek… de ennek véget kívánok most már vetni…
változtatni fogok a jellememen… a sorsomon… hisz semmi sincs megírva…