Nos igen.. elmúlt Karácsony, majd új évet kezdtünk. Hát ez esetben akkor utólag is boldog újévet kívánok…
Rég nem írtam semmit (újfent).. de ez nem jelenti azt, hogy semmi se történt volna.. sok minden történt, és továbbra is történik, és történni is fog még… Ez a világ rendje, a szüntelen változás. Ez ellen nem lehet tenni, és nem is érdemes. Minden változik, a környezetünk, az ismerőseink, és mi magunk is.
Végső soron mi döntünk arról, hogy milyenné is fogunk válni, de a környezetnek erős befolyásoló képessége lehet. A tanult szokásaink, a kultúránk, az a társaság ahol általában megfordulunk, a közeli ismerősök, barátok, mind-mind befolyásolnak minket kisebb, nagyobb szinten.
Talán nem egyértelmű, hogy mit is akarok kifejezni, de azt elmondhatom, hogy az utolsó döntés a saját kezünkben van. Döntsük el, hogy merre kívánunk haladni, milyen úton kívánjuk elérni céljainkat és tegyünk róla, hogy utunk a lehető legkikövezettebb legyen.. hmm.. azt tudni kell, hogy bármilyen utat is kívánunk követni, azért mindig(!) tiszteljünk a környezetünket, más embereket, kultúrájukat, egyéb élőlényeket (állatok, növények), magát az egyensúlyt.
Talán sokszor nem egyértelmű mit is kell tennünk azonnal. Talán később sem. Sokan kóborolnak cél nélkül, és sokan olyan célt követve amely valójában nem feltétlen az a cél amit keresnének. Csupán nem tudják, hogy mit is akarnak ezen világban. Talán ez a világ túl nagy és nem tudja az ember, hogy mihez kezdjen magával. Ehhez jön a “modern” társadalom általi életmód, ahol sokszor nincs előre eldöntve, hogy kinek mi lesz a dolga ezen világban. Ez a szabadság főképp a fiatalokat (mondhatni) sújtja leginkább, sosem tanulták meg azt, hogy hogyan is kell megismeri önmagukat, ezáltal eltévednek az útjukon, olyan célokat hajtanak amik vagy lehetetlenek, vagy nem az amit tenni szeretnének.. de lehet, hogy egyszerűen nincs is céljuk.
Megbízhatatlannak mondanak sok fiatalt, de ez így nem teljes, az ok amiért a többség megbízhatatlan lehet, az a tapasztalatuk hiánya, hogy a “kényszer” sokszor nem viszi rá őket arra, hogy megtegyenek valamit ami nem feltétlen kényelmes. Mondhatni “jó környezetben” nőttek fel, és amíg nem érzik szükségletét nem biztos, hogy lesz elég kitartásuk.

… na jó… sok a beszéd.. és kevés a cselekedet…
A’szem megyek reggelizem.. és beszerzek pár könyvet amiből tanulni szándékozom a jövőben…