Igyekszem fejbentartani azt amit tudnom kell, de néha-néha kimegy a fejemből egy-két “apróság” … érdekes, hogy megfigyeltem, hogy nem emlékszem sok “mindennapi” cselekedetre, vagy, hogy találkoztam egy szomszéddal és ráköszöntem … hmm.. sehogy se tudtam felidézni az esetet hiába mondta a szomszéd, hogy megtörtént egy fél éve.. és, hogy ő meg is lepődött…
Viszont általában ha valamit meg kell jegyeznem akkor azt meg is jegyzem és emlékszem is rá.. a memóriám ebből a szempontból kiváló, egy könyv tartalmát általában (kivéve ha nagyon tömény és rosszul, unalmasan megfogalmazott a könyv.. de ezek nem feltételeik egymásnak) egy olvasás után megtudom jegyezni úgy 90-95%ra… nem kell sokat törnöm magam a visszaidézésen.. bár igaz azért erősen tartalomfüggő miről is van szó 🙂 egy évszámokat tartalmazó könyvet nem fogok nyilván visszamondani egy az egyben… lehet tudnák fejlődni ez ügyben, hogy ezt megtudjam tenni (sőt ez biztos) de nem célom lexikonná válni, így ezen területen nem fejlesztem képességeimet…
Lényeg az írásomban, a kiismerési időszakon túl vagyok.. tudom hol kell fejlődnöm és vázolnom, hogy “jobb” ember legyek.. most jött el a cselekvések ideje..
Meg lájuk, hogy hogy megy ez.. addig is: Igyekszem túlélni…
nocsak 🙂 beköszönök ha nem bánod 🙂 arra azért kíváncsi lennék, hogy csak én nem tudtam elérni a blogodat, vagy tényleg nem volt elérhető? (ennyire béna volnék?!) Minden esetre ma reggel mosolyra húzódott a szám. Gondoltam csak rápróbálok, hátha… most az egyszer… sikerült! Gondoltam gyorsban hagyok itt némi nyomot, és majd csak utána olvasok a többi bejegyzésed között (ezt azért elolvastam, s kíváncsian várom a beszámolóidat). Örülök hogy megleltelek! (milyen furcsa, pedig nem is ismerjük nagyon egymást, mégis… :))
Üdvözöllek!