O kinek nevét nem ejtjük

O a neve, kinek nevét nem ejtjük,
O a neve, ki M ura,
M urának O a neve,
M népének hű vezére,
O a neve, és Ő M ura.

M népe választotta,
újfent, újra kettő per háromra,
mert M népe úgy gondolta,
M népének O az ura.

Áldassák hát O neve,
kinek neve megmentő s szitokszó,
M népének lényegében,
megmentő és uralkodó.

M népének jobbágyai,
élnek s halnak országában,
de O-nak csatlósai,
csak híznak az igában.

O nevetve mosolyog,
M népének ura Ő, s csak Ő,
s ki ellene szegődne,
annak neve beleáll a földbe.

O nevetve mosolyog,
a népe imbolyog,
nem esznek már napok óta,
gyógyszerre se futja, csak néha.

O nevetve mosolyog,
nincs már senki aki bántja,
mindenki a talpát nyalja,
és Ő lábgombával meghálálja.

Van már enni M népének,
és ha nem hiszel a mesének,
csak nézz fel és nézz körül,
mert orvos nincsen, munka nincsen,
és még is van minden,
számok háborúja ez,
attól függ, honnan nézem…

A szavak csak szavak,
de még is egy fegyver,
az ellenség a patás démon,
a szavunk meg a … a kibaszott életbe, ha nem akarod, hogy O nevessen a végén, állj a sarkadra és ragad meg a véleményed, állj ki mellette bármi is legyen, mert eltapos de úgy hogy majd te is boldogan állsz sorba a havi 47edért.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..