Címke: Politika

EU vagy veled vagy nélküled, de inkább veled

Ezért kell erősíteni az EU-t és az országok EU-n belüli szerepét, hogy a tényleges országhatár ne számítson.
A nemzetérdekek erősödése csak a határokon belüli más nemzetiségűek elleni ellenséges fellépést és viszályt növeli, nem mellesleg rontja az EUban való együttműködési esélyeket.
 
Más korszakokat élünk, az Európában való országok egyedül mind gyengék, a világgazdaságban jelentéktelenek, a nagy nemzetek keresztül tudnak taposni rajtuk, USA, Kína, Oroszország (utóbbinak ezért nem is érdeke egy erős EU, ott tesz ellene keresztbe ahol csak tud).
 
Meg kell érteni egyedül már nem megy, de ha együtt vagyunk akkor nem számítanak a határok … valamit fel kell adni persze abból ami most van, de ez nem egyenlő azzal, hogy feladja az ember a nemzeti “érzéseit”, a kulturális hovatartozását, ezen hagyományokat lehet ápolni.. ha érdemes persze.. De látni kell, sokszor a szomszéd országok népétől sokban nem különbözünk, a sorsunk sokszor “hasonlóan” alakult, mégis miért vagyunk akkor sokszor ellenségek ha lehetnénk barátok is (mert pár embernek más az érdeke, azért, és ők manipulálnak mindenki mást)…
 
Valamennyi EU országában van probléma, de vannak jó dolgok is, itt-ott esetleg más.. de az életterünk kicsi, a problémáinkat együtt tudjuk csak megoldani mert egymásra vagyunk utalva.
Lehet tiltakozni a migráció ellen, de meg kell nézni a népességi összetételt, szüksége van rá Európának … most divat ez a “szülessen gyerek mozgalom”, de nem oldja meg a problémát, nem 20-30 év múlva kellenek a dolgozni tudó emberek, hanem már 10-15 év múlva … gyerekeket meg nem lehet ügye dolgoztatni… de ha nem is iskoláznánk túl őket, sokat nem érnek a 18-20 éves “tapasztalatlan” egyének se… de annyit tudni most is, hogy nem utóbbi kategóriából van a hiány (szakmunkásnak való ember van, maximum jó program nincs itthon se a képzésükre), hanem a magasabb iskolai végzettséggel rendelkező egyének azok akik hiányoznak.
A beilleszkedni nem tudó emigránsokat hazaküldik, az itt letelepedni engedélyt kapók iskolába kerülnek (nem csak lézengenek), ha nem hajlandó aktívan megfelelni az elvárásoknak, szintén, pár éven belül hazaküldik (az első pár évben csak ideiglenes “letelepedési” papírt kap, amivel kvázi mozoghat szabadon, de a társadalom hasznos tagjává kell válnia, vagy mehet “haza” ha otthon már rend van)…
 
a kvóta se előírás.. azaz nem csak odalöknek valakinek valakit, de a kvóta nélkül is úgy is befogad az ország az adott mennyiségből évente (csak nem beszélnek róla), és miért? Mert sokan tényleg okkal jönnek.
 
sajnos azonban mind megvagyunk vezetve.. nagyhatalmi emberek érdekeinek vagyunk szavazati rovátkáik…
mindazonáltal egy dolog biztos, az európai nemzeteknek csak együtt van manapság esélye, és ennek eddigi lehasználhatóbb eszköze az EU, így együtt kell működni, nem fog mindig tetszeni mindenkinek minden, de meg kell próbálnunk a legjobb formánkat hozni és ha kompromisszumok árán is, de előrelépni, hogy ha lépésről-lépésre is, de létrehozhassunk egy jobb társadalmat…

O kinek nevét nem ejtjük

O a neve, kinek nevét nem ejtjük,
O a neve, ki M ura,
M urának O a neve,
M népének hű vezére,
O a neve, és Ő M ura.

M népe választotta,
újfent, újra kettő per háromra,
mert M népe úgy gondolta,
M népének O az ura.

Áldassák hát O neve,
kinek neve megmentő s szitokszó,
M népének lényegében,
megmentő és uralkodó.

M népének jobbágyai,
élnek s halnak országában,
de O-nak csatlósai,
csak híznak az igában.

O nevetve mosolyog,
M népének ura Ő, s csak Ő,
s ki ellene szegődne,
annak neve beleáll a földbe.

O nevetve mosolyog,
a népe imbolyog,
nem esznek már napok óta,
gyógyszerre se futja, csak néha.

O nevetve mosolyog,
nincs már senki aki bántja,
mindenki a talpát nyalja,
és Ő lábgombával meghálálja.

Van már enni M népének,
és ha nem hiszel a mesének,
csak nézz fel és nézz körül,
mert orvos nincsen, munka nincsen,
és még is van minden,
számok háborúja ez,
attól függ, honnan nézem…

A szavak csak szavak,
de még is egy fegyver,
az ellenség a patás démon,
a szavunk meg a … a kibaszott életbe, ha nem akarod, hogy O nevessen a végén, állj a sarkadra és ragad meg a véleményed, állj ki mellette bármi is legyen, mert eltapos de úgy hogy majd te is boldogan állsz sorba a havi 47edért.

A politikai döntés kérdése

Ezt a témát időszerűnek tartom, mert mostanában egyre inkább mindenhol politika, vagy azzal kapcsolatos hirdetésekbe, témákba botlik az ember.

Talán sok mindenki gondolta már, hogy nem megy el szavazni, vagy éppen elmegy de csak azért sem arra aki, esetleg valaki más döntését támogatná.
Most megkérnék mindenkit, hogy tegye félre a politikai hovatartozását, és nézeteit!
Mindenki gondolja át, az eddigi életét, és hogy mik történtek, hogyan, miért. Bár elsőre a témám úgy fog tűnni,  hogy valójában nem sok köze van a politikához, de ez nem igaz, ugyanis nagyon is sok köze lesz hozzá (mit az a téma végére kiderül).

Én itt most NEM FOGOK egyetlen politikai pártot sem dicsérni vagy szidni, de még megnevezni sem fogok egyet sem, netán nehogy valaki azt higgye, hogy politikailag bíztatok másokat, hogy erre, meg erre szavazzon. Engem agyagilag nem fizetett le egyetlen párt sem, és nem is fogadnék el pénz egy ilyen “kritikáért”. Engem NEM ÉRDEKEL a pénz, még ha ez oly hihetetlenül hangozhat egyesek számára is.
Ezt az írást most megpróbálkozom mindenféle poén nélkül leírni, de azért igyekszem annyira ütemesre írni, hogy ne aludjon el alatta senki. A témám érinteni fogja, hogy miért szavazunk és hogy kikre szavazzunk, minek/kinek higgyünk, és minek/kinek ne.

Gondoljuk át mikét is éltünk eddig. Úgy ahogyan azt szeretnénk? Netán minden sikerült? Vagy éppen ellenkezőleg semmi sem sikerült amit akartunk különböző okok miatt, pénz, kitartás, szerencse vagy netán mások hozzáállása miatt? Esetleg magát a vezetés okolhatjuk, de a vezetés is a mi döntésünk volt, egy korábbi döntésünk.
Mindig mindent MI emberek döntünk el, hogy pl. a politikában ki fog minket “képviselni” (mert hogy ez a valós feladatuk a politikusoknak) a parlamentben. A többség döntött így, van ki a reklámok miatt, van ki érzelmei alapján, vagy mert neki sikeres volt korábban az akit választott, ami elképzelhető, mert sosem rossz egyszerre mindenkinek, ha valakinek rossz valakinek biztosan jó, de ez igaz lehet fordítva is, természetesen lehetséges, hogy több embernek legyen jó, de e-hez azoknak is kell a támogatása akiknek korábban jó volt. Na, de hát a témára visszatérve a választás CSAK a miénk, a többségé, de ha nem tudjuk kit válasszunk és csak tálálomra rábökünk, vagy csak valakit megkérdezünk, hogy kire szavaz és mi is arra szavazunk.

A döntésünk a későbbiek folyamán rendkívül fontossá válhat, mert lehetséges, hogy rajtunk múlik, hogy kire is kerül a felső vezetés címe (jelenleg aktuális téma, de általában is lehetséges). Hogy kire szavazzunk NE a reklámoknak higgyünk, mert lehet ugyan bennük igazság, de mind torzítva vannak, az ígérethalmazok is egy olyan dolgok, hogy bármit meg ígérhetnek de, hogy betartják-e az csak rajtuk áll, általában aki sokat ígér az nem fogja megvalósítani, és csupán a vezetés megszerzése a célja (jelenleg saját belátásom szerint erre csak 2 pártnak van esélye, de rémélem, hogy alaposan tévedek).

Ha szimpátia után megyünk lehet, hogy jobban járnunk (gondolnánk), de nem biztos, hogy az adott politikus vagy párt rendelkezik kellő tapasztalattal, ennek ellenére bátran ajánlom a kisebb pártokat is beválasztásra, mert minél több párt van a parlamentben a döntés annál inkább lehet több ember véleményének tűnő végeredmény, mert kicsit furcsa, hogy egy adott pártban a politikusok a fontosabb kérdéseknél egy emberként döntenek (vagyis a párt dönt nem a politikus, ez NEM DEMOKRÁCIA), ha valaki teljesen döntésképtelen akkor tegye azt, hogy olyan pártot szavaz meg, amelyik nem része jelenleg a parlamentnek, mert akkor sokkal inkább tűnhetnek a fontos kérdések is több ember véleményének.

A pártoknak az az eredeti céljuk, hogy az azonos gondolkodású embereket összefogja, DE az emberek véleménye azért nem ennyire egyforma, még ha klónok lennének sem hiszem, hogy egyforma lenne mert van, hogy ez ember döntése csak egy “hajszálon” múlik, egy apró befolyásoló tényező (pl. egy vélemény), és már más is a döntésünk, no de mert valaki azt mondta nekünk, hogy döntsünk így, meg úgy, vagy pusztán utálatból döntünk így, esetleg azért mert akkor nekünk lesz “jobb”, az ilyen döntésekkel elvehetjük azoktól a lehetőséget akik igazán értenek ahhoz, vagy valóban változtatni szeretnének (merthogy LEHET ilyen is).

Mint azt megpróbáltam felvázolni a döntés teljesen saját (már ha nem másokét teljesítjük), és a jövőn csak rajtunk áll, hogy kik lesznek bent a parlamentben, vagy ki lesz a polgármester, stb. Tehát a legfontosabb mondanivalóm, hogy mindig ÖNNÁLÓAN döntsünk, másoktól távol, reklámok, ígéretek befolyásolása nélkül. Én legfontosabbnak az életszínvonalat tartom, amely számomra nemfeltétlenül egyenlő a modernizációval.
Hogy mások számára mi a legfontosabb azt én legkevésbé sem tudhatom, de ajánlom, mindenkinek, hogy találja meg magában, mert a döntését elősegítheti jelentősen.
És még egyszer NE MINDIG az ígéreteknek/reklámoknak higgyünk!
Én itt a témát befejezném, de későbbiekben elképzelhető majd folyatás, melybe mások véleményét is hozzátenném, és legfőképpen igyekszem majd benne tovább ködösíteni azt amit még nem sikerült.

Most pedig a végszó:
Köszönöm figyelmüket, és kitartásukat, hogy elolvasták az én érdektelen, unalmas kritikámat a Magyar politikáról, és mélyen Tisztelt választópolgárokról.
Elnézést kérnék mindazoktól kiket esetleg megsértettem.
Még egyszer köszönöm figyelmüket, és remélem még olvashatnak engemet (noés persze akarnak is olvasni).